Imagista: Honnan származol?

Lili: Cleveland, Ohio.

Imagista: Jelenleg hol tartózkodsz?

Lili: Most LA. Akkor költöztem ide, mikor 18 voltam, 2015 elején és itt éltem 6 hónapig, aztán hazaköltöztem 6 hónap után, mert nem boldogultam és nem kerestem pénzt. Hazaköltöztem aztán vissza 2016 elején, szóval oda-vissza jártam egy pár alkalommal.

Imagista: Hogyan találtál tá a színészkedésre?

Lili: A színház világában nőttem fel, a helyi közösségi színházban játszottam.  Mindig előadóművész voltam gyerekként, mindig kis darabokat adtam elő a családomnak. Táncos voltam, táncórákra jártam. Sportoltam is, de elsősorban a művészet vonzott. Próbáltam a sportokat, csak nem voltam valami jó bennük.

Nagyon korán tudtam, hogy ez valami, amit csinálni szerettem volna és komolyan venni, hogy nem csak egy hobbi volt, hanem valami, amit komolyan akartam folytatni.

A szüleim egyáltalán nem színpadi szülők, nem tettek bele az üzletbe, csak hihetetlenül, hihetetlenül támogatóak voltak. Anyukám 8 órát vezetett Ohiotól New York City-ig meghallgatésokra és nyílt válogatásokra. Szerencsés voltam, hogy ilyen támogató szüleim voltak, tudták milyen fontos volt ez nekem és hittek a tehetségemben.

Imagista: A színészkedés miatt mentél iskolába?

Lili: Nem. Gimnáziumba jártam, leérettségiztem, de sosem mentem főiskolára. És nem jártam színészi iskolába se. Dolgoztam olyanokkal, akik felkészítettek bizonyos meghallgatásokra, például a Riverdale meghallgatására. Őszintén szólva sosem vettem órákat, vagy kerestem lehetőségeket, nem azért, mert nem igazán akartam, hanem mert a saját magam útján tanultam meg, anélkül hogy iskolába kellett volna járnom. Soha nem szerettem igazán az iskolát ahogy felnőttem, és nem akartam magam többet iskoláztatni, ha nem kell. Az iskola sosem volt jó környezet számomra.

Camila, aki Veronicát játssza, az NYU-n szerezte a diplomáját, én nem mentem főiskolára és most ugyanabban a sorozatban vagyunk, ami megmutatja, hogy midenki pályája más és azt teszed, ami számodra egyénileg is működik.

Imagista: Elárulod nekünk milyen Betty-t játszani a Riverdale-ben?

Lili: Olyan szerencsés vagyok, hogy egy olyan lány játszhatok, akit szeretek és törődöm vele. A sorozat olyan szépen lett megírva és örülök, hogy ennek a stábnak a tagja lehetek. Mindannyian nagyon jól kijövünk egymással és a széria írója nagyon nyitott az ötleteinkre. Ő a kreátor, de mi vagyunk azok, akik elnyerték a szerepet és a felelősséget, hogy ezeknek az embereknek az arca legyünk és szerintem a színészek véleménye sokat jelent neki, ami jó, hiszen nem gondolom, hogy sok embernek része van ebben a luxusban. Megosztjuk a gondolatainkat arról, hogy mit szeretnénk látni a karaktereinktől, milyen fajta próbákon szeretnénk, hogy átmenjenek.

Betty egy gyönyörűen összetett lány, ő nem egy egy megjegyzéses karakter, sokkal több, mint a szomszédlány. Számomra, ez szuper frissítő, és azt hiszem minden karakter a mi shownkban frissítő.

Úgy gondolom, hogy automatikusan egy tini drámának lettünk elkönyvelve, de nem tetszik nekünk ez az elnevezés, mert mi sokkal több vagyunk, mint egy csapat tinédzser, akik a problémáikról panaszkodnak. Igen, a sorozatunk tizenévesekről szól, de a problémák, amiken keresztülmennek nem sztereotipikus tinédzser problémák, hanem annál sokkal több.

Nagyon áldott vagyok, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, szerintem ritka, hogy egy olyan karaktert játszhatsz, akit ennyire szeretsz.

Imagista: Rajongója voltál az Archie Képregényeknek?

Lili: Nem! Nem tudtam, mi az az Archie, hogy őszinte legyek. Vakon kezdtem bele a karakterbe, ami szerintem csodálatos, mert így én építettem fel őt a semmiből a készítővel, a pilotunk rendezőjével. Igazán úgy éreztem, hogy megfelelő kreatív szabadságom és rugalmasságom volt a karakter felett. Ez nem egy fix másolat vagy a képregény, ez nem az a Betty Cooper, mint az 1941-es Archie Képregényekben, ez egy modern és átalakított változata, aki egy háromdimenziós ember.

Betty nem egy karton karater számunkra, sokkal több annál. Azt akartuk, hogy úgy érződjön, akár ma is élhetne és úgy érzem, sokat tettem magamból ebbe a lányba. Akár a világ végére is elmennék, hogy megvédjem Betty-t, tényleg törődök a karakterével és elég szerencsés vagyok, hogy őt játszhatom. Szeretem Betty-t.

Imagista: Mit csinálsz, hogy feltöltsd magad?

Lili: Annyira őrült. Februárban befejeztük az első évadot, de úgy értem nem volt sok leállásom. Még van két hónapunk, mielőtt újra visszamegyünk Vancouverbe, szóval a nyaralásom felénél vagyok. Júniusban megyünk vissza.

Próbálok sok időt tölteni a családommal és a közeli barátaimmal, sokat megyek a tengerpartra, néha akár egymagam. A világ gyakran túlterhelő és szorongó embernek tartom magam, stresszes leszek és túlterhelt, szóval terápiásnak tartom, hogy a tengerparton legyek. Sokat írtam a szünet alatt, nem írok szkripteket vagy könyveket, sok költeményt írok. Sokat csináltam ezt, ami nagyon biztató, ez egy másik művészeti ág, Szeretek festeni is, de az utóbbi időben inkább az írásra koncentrálok. Egész életemben naplóztam, de novemberben tértem vissza hozzá és rájöttem, hogy sok minden, amit írtam, költészet. Elkezdtem elővenni a költői oldalamat. Talán egy pár év múlva elég bátor leszek, hogy közzétegyem.

Imagista: Ki inspirált téged leginkább, mint színész?

Lili: Mindig Natalie Portmant mondtam. Emlékszem, mikor láttam a Fekete hattyút a színházban, annyira le voltam nyűgözve és eldobtam az agyam. Amikor a film véget ért, én csak ültem ott, feldolgoztam, amit láttam és azóta megszállottja lettem.

Nagy Nicole Kidman rajongó is vagyok. A Moulin Rouge a kedvenc filmem, azon nőttem fel, ami valószínűleg nem a legmegfelelőbb, de tudom mit, mindegy. Megnéztem a Big Little Lies-t, és eldobtam az agyam az alakításától, imádom az a filmet. Jessica Lange is fenomenális, az American Horror Storyban szerettem bele, olyan csodálatos.

Imagista: Ha nem színészkednél, szerinted mit csinálnál?

Lili: Szerintem a művészetekben lennék. Imádok sminkelni, és nagyon szeretem a speciális effektű sminkeket. Azt terveztem, hogy sminkes iskolába megyek, ez volt a hobbim és mindig azt gondoltam, hogy karriert is építhetnék belőle. Olyan volt, mint egy biztonsági terv. Szerencsére soha nem kellett visszatérnem rá, de még mindig szeretek sminkeket csinálni, ez egy érdekes hobbi számomra. A Halloween idő alatt kihasználom!

Imagista: Van még valami, amiről szeretnéd, hogy a közönségünk tudjon?

Lili: Valami, amin mindig próbáltam átjutni az az, hogy sose vegyem magam túl komolyan. Úgy vélem ez fontos, főleg ebben az iparágban. Minden amit mondasz, megvan rá az esély, hogy mikroszkóp alatt vizsgálják meg. Úgy gondolom, hogy mindig emlékeztetned kell magad, hogy ne vedd magad túl komolyan. Igen, művész vagyok, a színészet a munkám, ez a megélhetésem, akkor is, ha csak 20 vagyok. A földön kell maradnom, elmenni a tengerparta és emlékeztetni magam, hogy ne vegyem magam túl komolyan, és élvezzem azt, amit csinálok.