Fiatal korától kezdve, a Riverdale sztárja, Lili Reinhart elhatározta, hogy színésznő lesz, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy valaki más toborzásával segít megvalósítani az álmát. „14 éves voltam, az édesanyám pedig az otthonunktól, Clevelandtől, New York City-ig vitt meghallgatásokra” – emlékszik vissza. „Anyukám katona volt.”

De amikor a gyereked olyan műsorokban kap szerepet, mint a Law & Order: SVU („Az első TV-szerepem!”), akkor tudod, hogy ez nem egy hiba. „Születésem óta a szórakoztató iparba vágytam.” emlékszik a 20 éves. „Táncokkal rukkoltam elő a családomnak, darabokat játszottam és videókat készítettem magamról az otthoni videókameránkkal. A szüleim hittek bennem, és hála Istennek, hogy hittek. A legkevésbé sem voltak színpadi szülők. Szerencsés vagyok. hogy hittek bennem annyira, hogy segítsenek nekem folytatni. Nem tudtam volna megcsinálni nélkülük.

Reinhart szülei akkor is támogatták lányukat, amikor nehéz időn ment keresztül és szakszerű segítséget kért. „Egy olyan pontra érkeztem, ahol azt mondtam a szüleimnek, hogy látni szeretnék egy terapeutát és egy pszichiátert és meglátom van-e olyan gyógymód, amivel tudom [folytatni]” mondja el nekünk. „Nagyon proaktív voltam. Erősebbnek érzem magam, hogy azt mondhatom, képes voltam segítséget kérni, amikor tudtam, hogy szükségem van rá és nem csendben szenvedtem.”

[…]

Glamour: A mentális egészségről szólva azt hiszem, ez egy olyan téma, amely megérdemli, hogy alaposabban feltárják.

Lili: Határozottan találkozunk vele Bettyben az évad második felében. A 10. epizód kifejezetten jó Betty sötét oldalának, Betty a démonjaival küzd, amit szerintem gyönyörű nézni. Általában nem látsz olyan karaktert, aki azzal foglalkozik mi a „rossz” vele…ami társadalmilag nem elfogadható bennük, vagy amit „normálisnak” tartanak. Roberto [a sorozat írója – a szerk.] és én már beszéltünk arról, hogy a második évadban Betty esetleg kérhetne kezelést, vagy segítséget. Mert ez nem valami, amit a szőnyeg alá söpörsz. Én magam egy olyan pontra érkeztem, ahol azt mondtam a szüleimnek, hogy látni szeretnék egy terapeutát és egy pszichiátert és meglátom van-e olyan gyógymód, amivel tudom [folytatni]. Nagyon proaktív voltak és azt hiszem, egy erős fiatal nő megmutatása, aki hajlandó segítséget kérni…nem nagyon látod ezt.

Glamour: Igen. Alulreprezentált.

Lili: Pontosan. Szerintem fontos. Szeretném látni, ahogy Betty átveszi a tulajdonjogát, amit később az évadban megtesz. Azzal, hogy a körmeit a tenyerébe vési, ezzel a fajta önhibával, az ő útja az, hogy felfedezze, hogy segítségre van szüksége és ez rendben van. Szeretnék több felfedezést ezeknek az embereknek a démonjaival kapcsolatban.

Glamour: Szeretném, ha bemutatnának egy terapeutát, mert mindegyik karakter hasznára válhatna. És segít megtörni a megbélyegzést, amit néhány ember még mindig érez.

Lili: A munkákon múlik. [mosolyog] Néhányan úgy gondolják, hogy meglátogatni egy terapeutát, a gyengeség beismerése; ez egy olyan régimódi dolog. Én erősebbnek érzem magam, hogy azt mondhatom, képes voltam segítséget kérni, amikor tudtam, hogy szükségem van rá és nem csendben szenvedtem. Mi az értelme? Aktívan próbáltam magam jobban érezni, és ezt tettem. Őszintén, a terápia életmentő volt. Ugyanez a gyógyszer. Azt tettem, amit tennem kellett, és nem hiszem, hogy ez gyengeség. Ha azt mondod, hogy szomorú vagy, sérült vagy, az nem azt jelenti, hogy azt mondod kevesebb vagy, vagy azt, hogy beismered a gyengeséget. Az ellenkezője. Nem lennék itt a terápia nélkül, és a gyógyszereim nélkül, amik segítenek. Elveszi az élét és nem érzek szorongást ok nélkül. Nem tudom az embereknek miért van ez a megbélyegzése a gyógyszerek ellen.

Glamour: Egyetértek. Magam is alacsony dózisban vagyok, és nincs semmi baj vele. Ugyanúgy kell gondoskodnod a mentális egészségedről, mint a fizikai egészséged.

Lili: Először féltem, hogy gyógyszeres kezelész kapjak. Ez egy nagyon gyakori aggodalom – hogy megváltoztat, és kevesebb leszek, mint voltam vagy kevesebbnek érzem magam, mint ami vagyok. Gyorsan megtanultam, hogy ez nem így van. Az csak egy dolog, ami segít enyhíteni a felesleges szorongásokat, így boldog és önmagad lehetsz.

Glamour: Volt valami különös ok, ami szorongást és depressziót okozott nálad?

Lili: Az iskola nagy forrása volt a szorongásomnak. Utáltam az iskolát. Társadalmi szorongásom van, ami gyerekkoromban fejlődött ki. Problémám volt születésnapi bulikra menni. Mindig ott volt. A szemeszter egy pontján könyörögtem anyukámnak had legyek magántanuló, annyira nyomorult voltam az iskolában. Nem zaklattak – nem volt különösebb ok rá – de a depresszió egy családi vonás. Ez olyan, ami nehézséget okozhat. Nem volt különösebb oka annak, hogy így éreztem, de nincs szükséged okra – ez depresszió. Ez egy vegyi anyag az agyadban, amin segíthetsz gyógyszeres kezeléssel, így ezt tettem. Nem igazán volt szükségem senki jóváhagyására, mint „Oké, már értem miért vagy boldogtalan.” Nem kell érvényesítés ilyen valakitől. Nem kell érvényesítés ahhoz, hogy azt érezd rendben van, hogy szomorú vagy. Mindaddig, amíg próbálod kitalálni és megoldani, hogy a dolgokat jobbá tedd, csak ez számít.

Glamour: Ezért szeretem Betty és Jughead jeleneteit. Érzelmileg egymás bójái.

Lili: Összeillenek, mert Betty belül tartja a sötétségét, és Jughead pedig szerintem kívül viseli. Lassan sodródnak egymáshoz, mert [Betty] annyira vonzódik a sötétségéhez és a képességéhez, hogy élni tudjon a sötét oldalával, miközben ő ellöki azt. [Jughead] nem feltétlenül próbálja ellökni a fényes oldalát, csak nem gyakran jön elő. Azt hiszem, Betty hozza elő azt az oldalát. Nagyon ugyanazon az oldalon vannak, intellektuálisan. Érzelmileg, azt hiszem nagyon mély, szenvedélyes emberek. Amikor két szenvedélyes embert hozol össze – különösen, mikor próbálják megtalálni Pollyt – nagyon bensőséges kapcsolat lesz belőle, és ezt látod megtörténni.

Glamour: Azt szeretnéd látni, hogy fizikai vagy szexuális kapcsolatot tárnak fel?

Lili: Ez több, mint egy barátság. Ez több, mint plátói. De szerintem a szex és a szexuális érzés mindkét fél számára az utolsó dolog, mivel mindkettőjüknek nyilvánvalóan sok családi problémájuk van. Ezen a ponton, Betty és Jughead beosztják az idejüket. Ez sokkal inkább kielégítő számomra, mint egy közönség tag, mert ez teszi azt, amikor csókolóznak olyan különlegessé.