
Lili Reinhart a Collider Ladies Night interjújában őszintén beszélt arról, hogyan alakult át a karrierhez való hozzáállása a Riverdale befejezése óta. Elmondta, hogy a sorozat 137 epizódja után először érezte azt, hogy valódi szabadsága van válogatni a szerepek között, és nem kötelessége minden ajánlatot elvállalni csak azért, hogy folyamatosan jelen legyen. Ma már sokkal tudatosabban dönt: kizárólag olyan projektekhez akar csatlakozni, amelyek személyesen is megszólítják, érzelmileg vagy művészileg is adnak számára valamit, és amelyekben látja a saját értékeit.
Az interjúban arról is beszélt, mennyire felszabadító érzés megtanulni nemet mondani. Szerinte ez a legtöbb fiatal színész számára félelmetes lépés, hiszen ott a veszély, hogy ha az ember visszautasít egy szerepet, esetleg nem kap több lehetőséget. Reinhart azonban hangsúlyozta: mostanra megtanult bízni abban, hogy a megfelelő lehetőségek úgyis megtalálják, és nem akarja a karrierjét a mennyiségre alapozni. Sokkal fontosabb számára, hogy amit elvállal, az minőségi és őszinte legyen.
Kiemelte, hogy ezért volt különösen fontos számára az American Sweatshop című film, amelyben olyan mély és megrázó karaktert formál meg, ami megmutatja a színészetének komolyabb, sötétebb oldalát is. Ez a szerep szerinte tökéletesen példázza azt az irányt, amerre most tart: nem fél kihívást jelentő, érzelmileg intenzív történetekben részt venni, mert ezek fejlesztik igazán színészként.
Reinhart a nemrég debütált Hal & Harper sorozatról is beszélt, amelyet kifejezetten olyan projektnek nevezett, amely tökéletesen illeszkedik az új szemléletéhez. A sorozat számára érzelmi mélységet, valódi karakterdrámát, összetett viszonyokat és olyan történetmesélést kínál, amivel végre teljes mértékben azonosulni tud. Úgy érzi, ez a projekt igazán a „szívéből jön”.
Az interjú végig azt a benyomást erősítette, hogy Lili Reinhart jelenleg a karrierje egyik legérettebb, legtudatosabb korszakában van. Nem sürgeti magát, nem hajszolja a reflektorfényt, hanem olyan munkákat keres, amelyek értéket képviselnek — és amelyekben valóban önmaga lehet. Ez az új hozzáállás pedig nemcsak a választásaiban, hanem abban is megmutatkozik, ahogyan a jövőre tekint: lassabban, megfontoltabban, sokkal több művészi szabadsággal.
































