A Forbidden Fruits című közelgő horror-vígjáték kapcsán egyre több részlet derül ki a film hangulatáról és mondanivalójáról. A történet egyik alapgondolata egy ősi, bibliai idézetből indul ki: „A nőből ered a bűn kezdete, és miatta halunk meg mindannyian.” Már az első időkben, Éva történetével megszületett az a narratíva, amely szerint a nők egymás vesztét okozzák – egy gondolat, amely azóta is újra és újra felbukkan a kultúrában. A modern korban ezt a jelenséget a bulvárlapok címlapjai, az internetes kommentek vagy a közösségi média pletykái idézik fel, ahol gyakran még mindig azt sugallják, hogy a nők egymás riválisai és egymás bukásának okozói.
A film rendezője, Meredith Alloway ezt az évszázados gondolatot fordítja ki és alakítja át egy sötét, szatirikus történetté. A Forbidden Fruits a Paradicsomkert helyett egy texasi külvárosi bevásárlóközpontba helyezi a cselekményt, ahol egy különös, boszorkányos hangulatú kultuszt alapítanak egy bolt alkalmazottai a munkaidő után. A történet főszerepeiben Lili Reinhart, Lola Tung, Victoria Pedretti és Alexandra Shipp láthatóak, a produkció kreatív csapatában pedig producerként Diablo Cody is részt vesz, aki korábban a Jennifer’s Body című kultikus tinédzser-horrorvígjátékot jegyezte.
A film Lily Houghton 2023-as színdarabján alapul, amely szintén a bibliai idézetből merített inspirációt. A mozi már első pillantásra is igazi kultfilmes hangulatot ígér: extravagáns jelmezekkel, látványosan túlzó kellékekkel, rengeteg művérrel és egy olyan szereplőgárdával, amelynek összegyűjtése már önmagában is figyelemre méltó. Alloway elmondása szerint a szereposztás során a legfontosabb az volt, hogy olyan színészeket találjanak, akik egyszerre képesek a történet szatirikus humorát és érzelmi mélységét is hitelesen megjeleníteni. A rendező és a társíró több héten át beszélgetett a színészekkel online találkozókon, mielőtt véglegesítették volna a szerepeket. Amikor először látták őket együtt próbálni, Alloway szerint az egész jelenet szinte zenei ritmusban működött: a színésznők ösztönösen reagáltak egymás energiáira.
A forgatás különleges körülmények között zajlott, hiszen a jeleneteket kizárólag este hat és reggel hat között vették fel. A hosszú éjszakai munkák különös, álomszerű hangulatot adtak a forgatásnak, amely segített a színészeknek még jobban belehelyezkedni a karakterek pszichológiai állapotába. Ez a fajta „trauma bonding” – vagyis az intenzív közös élményekből fakadó kapcsolat – erősítette a szereplők közötti kémiát, ami a film egyik legfontosabb eleme.
Bár a történet felszínen boszorkányságról és titkos kultuszokról szól, valójában sokkal inkább az emberi kapcsolatok dinamikáját vizsgálja. A film középpontjában egy nőkből álló titkos közösség áll, amely látszólag a női összetartozást és az erőt ünnepli, ám valójában a hierarchia és az irigység szabályai szerint működik. A hatalom itt a közelségben rejlik: aki a vezetőhöz közelebb kerül, az kiváltságosnak számít. A kiváltság viszont könnyen irigységet szül, az irigység pedig gyorsan veszélyessé válhat.
A Forbidden Fruits így egyszerre ígér sötét humort, groteszk horrorhangulatot és társadalmi szatírát. A film nemcsak szórakoztatni szeretne, hanem azt a régi, makacsul visszatérő narratívát is megkérdőjelezi, amely szerint a nők egymás ellenségei. A produkció 2026. március 27-én kerül a mozikba, és minden jel arra utal, hogy különleges, provokatív hangvételével könnyen a következő kultikus horror-vígjátékok közé kerülhet.
A közelgő Forbidden Fruits egyik központi figurája Apple, akit Lili Reinhart alakít. Apple a történet karizmatikus, mégis fenyegető vezetője: egy leszbikus kultusz vezéralakja, aki a bevásárlóközpont pincéjében irányítja a titkos boszorkányos közösséget. Jelenléte szinte gravitációs erőként hat a többi nőre – hideg tekintetével és manipulatív személyiségével egyszerre vonzza és irányítja őket. A karakter azonban nem egy egyszerű, karikatúraszerű gonosz. Bár Apple manipulatív és kegyetlen tud lenni, a történet végére egy törékeny, mélyen sérült ember képe rajzolódik ki róla, ami sokkal összetettebbé teszi a figurát.
Ez a kettősség tulajdonképpen már korábban is meghatározta Reinhart színészi munkáját. A szélesebb közönség számára Riverdale című sorozat hozta meg számára az áttörést, ahol Betty Cooper szerepében vált ismertté. A karakter kezdetben a „tökéletes szomszéd lány” archetípusa volt, ám Reinhart alakításában hamar sokkal sötétebb és összetettebb irányt vett: Betty személyiségében fokozatosan jelent meg a trauma, az obszesszió és a belső konfliktus. Már ekkor látszott, hogy a színésznőt különösen érdekli az úgynevezett „töredezett nőiesség” – azok a karakterek, akik egyszerre érzékenyek és veszélyesek, kontrolláltak és kaotikusak. Apple tulajdonképpen ennek az érdeklődésnek egy még vadabb, ösztönösebb változata.
Reinhart saját megfogalmazása szerint Apple egy elveszett nő, aki kétségbeesetten keresi a közösséget és a kontrollt. „Úgy tekintettem rá, mint egy nagyon problémás, eltévedt nőre, aki kétségbeesetten vágyik a testvériségre és az irányításra. Igen, egy igazi szemétláda, de olyan, akinek azt szeretnéd, hogy kedveljen téged” – mondta a színésznő egy interjúban. A karakter szerinte részben olyan, mint a klasszikus „gonosz lány” figura, akire egyszerre haragszol és mégis szeretnél a közelében lenni.
A színésznő már 2023-ban, jóval a forgatás előtt olvasta a forgatókönyvet, és azonnal kötődni kezdett a projekthez – különösen Apple karakteréhez. Egy online beszélgetés során a rendezővel és a társíróval szinte azonnal megtalálták a közös hangot, Reinhart pedig már ekkor határozott elképzeléssel érkezett a szerepről. A karakter kidolgozásába komoly energiát fektetett: hosszú zenei inspirációs hallgatásokkal készült, külön mozgástréningeken vett részt, és még Apple fizikai megjelenését is tudatosan alakították ki. Például a körmeit csak két ujjon hagyták hosszabbra, hogy finoman utaljanak a karakter identitására anélkül, hogy ezt túl direkt módon hangsúlyoznák.
A mozgás és a testbeszéd kialakításában egy külön coach segítette, aki állati mozdulatokból inspirálódó technikákat alkalmazott. Reinhart végül egy oroszlánt választott inspirációként, amely jól tükrözi Apple karakterének egyszerre érzéki és pusztító természetét. A karakter egyik legemlékezetesebb jelmeze a film végén jelenik meg: egy egyszerű póló, amelyen a híres bibliai idézet szerepel – „A nőből ered a bűn kezdete…” –, utalva Apple történetének ívére és a darab eredeti inspirációjára.
A film során Apple gyakran a férfiakat és a patriarchátust hibáztatja minden rosszért, ám a történet folyamatosan felteszi a kérdést: vajon valóban ezt hiszi, vagy csupán saját frusztrációit vetíti ki? Reinhart válasza erre frappáns: ha a nők lennének a bűn eredete, akkor az azt jelentené, hogy rendkívül erősek.
Apple karakterét részben történelmi nőalakok inspirálták, akiket a történelem gyakran démonizált vagy elhallgattatott. Reinhart szerint a karakter rajong az olyan figurákért, mint Marie Antoinette, Anne Boleyn vagy Joan of Arc – olyan nőkért, akiket a hatalom veszélyesnek tartott. A film nagy részében Apple teljes kontroll alatt tartja társait – Figet, Cherryt és Pumpkint –, de a történet során mindegyik nőnek szembe kell néznie saját erejével.
A Forbidden Fruits így nemcsak egy különleges hangulatú horror-vígjáték, hanem egy történet a női hatalomról, a hierarchiáról és az identitásról is. Apple karakterén keresztül a film azt vizsgálja, hogyan születik meg a hatalom a közösségekben, és hogyan válhat a csodálat és az irigység egyetlen pillanat alatt veszélyes erővé.
A Forbidden Fruits története nemcsak a női rivalizálásról és a hatalomról szól, hanem arról is, hogyan próbálják a szereplők megtalálni a saját útjukat egy olyan világban, ahol a nőkkel szembeni elnyomás még mindig jelen van. Lola Tung szerint a film egyik fontos rétege éppen ez a kontextus. Bár a történet középpontjában egy sötét humorú boszorkánykultusz áll, a háttérben folyamatosan ott húzódik a valóságos társadalmi feszültség, amely a nők mindennapi tapasztalataiból fakad. A színésznő elmondása szerint ezek a témák nem feltétlenül jelennek meg minden jelenetben közvetlenül, de a forgatáson zajló beszélgetések és a karakterek közötti dinamika mind hozzájárult ahhoz, hogy a film mélyebb jelentéstartalommal bírjon.
Tung szerint a film egy hosszú filmes hagyomány része is. A történet hangulata és a „rosszalkodó tinédzserlányok” tematikája olyan kultikus alkotásokat idéz meg, mint Heathers, Jennifer’s Body, The Craft vagy Mean Girls. A párhuzam különösen érdekes, hiszen a Forbidden Fruits jeleneteinek egy részét ugyanabban a torontói bevásárlóközpontban forgatták, ahol a Mean Girls ikonikus jelenetei is készültek. Tung ezt humorosan úgy fogalmazta meg, hogy a stáb mintha a filmes múlt „barátságos szellemeivel” osztozott volna a helyszínen.
A film ugyanakkor egy új generáció történetét is elmeséli. A női barátságok és rivalizálások sötétebb, ösztönösebb oldalát bemutató történet egyfajta modern folytatása azoknak a filmeknek, amelyek a női közösségek dinamikáját vizsgálják. Tung számára különösen érdekes volt belépni ebbe a filmes „kánonba”, hiszen ez egy teljesen más hangulatú szerep, mint amely korábban ismertté tette.
A 23 éves színésznő nemrég fejezte be munkáját az The Summer I Turned Pretty című sorozatban, amely hatalmas népszerűséget hozott számára. A történet középpontjában egy szerelmi háromszög áll Isabella „Belly” Conklin és a Fisher testvérek között, és három évadon keresztül fiatal nézők milliói követték a romantikus drámát. Míg ebben a sorozatban Belly érzelmes, romantikus jelenetekben tűnt fel – gyakran elegáns báli ruhákban –, addig a Forbidden Fruits egészen más karaktert kínált Tung számára.
A filmben Pumpkin szerepét alakítja, aki csendes, megfigyelő típusú karakter. A történet során azonban egyre inkább ő lesz az, aki finoman manipulálja a helyzetet a háttérből, és lassan éket ver a kultusz tagjai közé. Pumpkin látszólag visszahúzódó személyiség, de éppen ez a nyugodt, számító jelenlét teszi igazán veszélyessé. A karakter így fontos ellenpontja a kultusz domináns vezetőjének, és jelentős szerepet játszik abban, hogy a történet egyre kaotikusabb és kiszámíthatatlanabb irányt vegyen.
A Forbidden Fruits szereplői közül Lola Tung számára különösen izgalmas volt a hangulatváltás, amelyet a film jelentett a karrierjében. A színésznő szerint pontosan ez az, amiért ezt a hivatást választotta: az, hogy teljesen eltérő világokban és karakterekben próbálhatja ki magát. Elmondása szerint már a kezdetektől tudta, hogy mindig különböző szerepeket szeretne eljátszani, hiszen számára az a legizgalmasabb a színészetben, amikor egy karakter új kihívások elé állítja. Éppen ezért a Forbidden Fruits tökéletes következő lépés volt számára az The Summer I Turned Pretty után, hiszen a két projekt hangulatában és témájában is teljesen különbözik egymástól. Míg a romantikus sorozat egy érzelmes szerelmi történetet mesél el, addig az új film egy sötét humorral átszőtt, kaotikus és kissé őrült világba vezeti a nézőket. Tung szerint az ilyen típusú szerepek kifejezetten „addiktívak”, mert olyan területekre viszik a színészt, amelyeket korábban még nem tapasztalt meg.
A forgatás során Tung volt a főszereplői csapat legfiatalabb tagja, és gyakran beszélgetett mélyebb témákról Lili Reinhart-tal, különösen arról, milyen érzés fiatalon reflektorfénybe kerülni. Mindketten megtapasztalták, milyen az, amikor a közönség úgy érzi, joga van a magánéletük minden részletéhez. Tung számára ez különösen aktuális kérdés lett a sorozatának hatalmas sikere után, hiszen miközben igyekszik megtalálni saját identitását, egy olyan generáció része is, amely az online térben folyamatos kapcsolódásra vágyik. A színésznő szerint az emberek természetes módon keresik az összetartozás érzését, ám a közösségi média gyakran hamis közelséget teremt. Sok rajongó úgy érzi, mintha személyesen ismerné azokat a hírességeket, akiket valójában sosem találkozott. Ez a jelenség érdekes párhuzamot teremt a film történetével is, amelynek középpontjában fiatal nők állnak, akik kétségbeesetten szeretnének tartozni valahová, és részévé válni valami nagyobbnak.
A film rajongói kultusza és a modern rajongói viselkedés között is megfigyelhető hasonlóság: a nézők ma már nemcsak követik a történeteket, hanem elméleteket gyártanak, kapcsolatokat „szurkolnak ki” a karakterek között, kommentálnak és folyamatos hozzáférést követelnek. Ez a fajta intenzív érdeklődés sokszor kísértetiesen hasonlít arra az intim, szinte kultuszszerű kapcsolatra, amelyet a Forbidden Fruits karakterei is keresnek egymás között.
Ha Tung karaktere, Pumpkin a kívülállót testesíti meg, aki lassan beszivárog a csoport világába, akkor Victoria Pedretti karaktere ennek az ellenkezője. Pedretti Cherry szerepét alakítja, aki talán a leginkább ragaszkodik ahhoz a fantáziához, hogy a kultusz tagjai valódi, szoros baráti közösséget alkotnak. Cherry egy energikus, érzéki és kockázatvállaló személyiség, aki a felszín alatt komoly traumákat hordoz. A karakter külseje – a cowboykalapok, a feltűnő szemüvegek és a csillogó rózsaszín rövidnadrágok – első pillantásra akár egy tipikus, túlzó női sztereotípiára is emlékeztethetnének. A történet azonban hamar megmutatja, hogy Cherry sokkal összetettebb ennél.
Pedretti szerint Cherry egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy bár külső megjelenése és stílusa önmagában értékes és kifejező, mégis folyamatosan aláássa mindezt a bizonytalansága. A karakter erősen vágyik a közösség megerősítésére, különösen a „nővérei”, vagyis a kultusz többi tagjának elismerésére. Ez a vágy teszi őt egyszerre szerethetővé és tragikussá, hiszen miközben próbálja fenntartani a tökéletes barátság illúzióját, valójában ő maga is küzd a saját identitásával és önbizalmával.
Victoria Pedretti nagyon tudatosan és megfontoltan beszél karakteréről, Cherry-ről, akit a Forbidden Fruits című filmben alakít. A színésznő elárulta, hogy a forgatás idején töltötte be a 30. életévét, ami különleges érzelmi kapcsolatot teremtett közte és a nála fiatalabb, sokkal bizonytalanabb Cherry között. Bár saját bevallása szerint a való életben egyáltalán nem hasonlít a karakterére, mégis mély tisztelettel tekint rá, és inkább egyfajta figyelmeztető történetként látja Cherry sorsát. A film egyik jelenetében Alexandra Shipp karaktere, Fig megjegyzi, hogy Cherry végül „egy rúzsozott héjjá” válik – valakivé, aki annyira a külsejére és Apple iránti lojalitására koncentrál, hogy közben elveszíti önmagát.
Pedretti számára nem idegen az érzelmileg sérült karakterek megformálása. Korábban nagy kritikai elismerést kapott a You című thriller Love Quinn szerepéért, valamint a The Haunting of Hill House sorozatban Nell Crain megformálásáért. Cherry azonban egészen más kihívást jelentett számára. A karakter sokszor nehezen volt megfejthető, ezért a színésznő hosszú órákat töltött azzal, hogy tragikus sorsú híres nők életéről szóló életrajzokat és dokumentumfilmeket tanulmányozzon. Inspirációt merített többek között Marilyn Monroe, Jayne Mansfield és Anna Nicole Smith történetéből.
Pedretti szerint ezek a nők – Cherryhez hasonlóan – sokszor azt a képet mutatták a világnak, amelyet elvártak tőlük, miközben ezzel próbálták megvédeni a valódi énjüket a külvilág ítélkező tekintetétől. Cherry is azért törekszik a „tökéletes” női szerep eljátszására, mert úgy érzi, ez biztonságot nyújt számára. A színésznő ugyanakkor hálás azért, hogy ma már egy olyan korban élünk, amikor a nők létezése és biztonsága nem kizárólag a férfiak elismerésétől függ.
Pedretti szerint a Forbidden Fruits nem csupán egy egyszerű feminista történet a női barátságokról. Sokkal inkább egy kellemetlenebb, de őszinte kérdést vet fel: azt, hogyan képes a patriarchális rendszer még a női szolidaritásra épülő közösségekbe is beszivárogni. Ahogy a színésznő fogalmaz, a nőket a társadalom gyakran már azelőtt kategóriákba sorolja, hogy egyáltalán emberként tekintene rájuk, és ez a folyamat sokszor tárgyiasításhoz vezet. Paradox módon pedig előfordulhat, hogy miközben a nők egymást próbálják támogatni, közben akaratlanul is saját magukat fosztják meg emberi komplexitásuktól.
A film egy másik fontos témája az a csendes elvárás, hogy a nőiség önmagában automatikusan közelséget és bizalmat teremtsen két ember között. Cherry például nemcsak azért ragaszkodik Apple-höz és a többi „gyümölcshöz”, mert vágyik a közösségre, hanem azért is, mert úgy érzi, a testvériségnek pontosan így kell kinéznie. Pedretti szerint azonban az a szolidaritás, amely inkább kötelességből, mint valódi választásból születik, könnyen válhat ugyanolyan nyomasztóvá, mint az a rendszer, amely ellen eredetileg létrejött.
Ezt a gondolatot jól érti Alexandra Shipp is, aki Fig karakterét alakítja a filmben. Shipp az elmúlt években több olyan szerepet játszott, ahol női karaktereknek kellett nagyobb hatalmi struktúrák között navigálniuk – például a mutáns Storm fiatal változatát az X-Men: Apocalypse és az X-Men: Dark Phoenix című filmekben, vagy egy popkulturális világot kifigurázó történetben a Barbie-ben. Színészi stílusát gyakran a földhözragadt érzelmi intelligencia jellemzi, amely segít abban, hogy még a leglátványosabb vagy legszélsőségesebb karakterekben is megtalálja az emberi oldalt. Ez a megközelítés Fig karakterét is különösen érdekessé teszi a Forbidden Fruits világában.
Alexandra Shipp szerint a Forbidden Fruits történetében a képernyőn látható káosz és manipuláció teljes ellentéte volt annak, ami a forgatáson történt. Bár a filmben a karakterek szó szerint egymás ellen fordulnak – manipulálják egymást, a „testvériséget” fegyverként használják, és a bevásárlóközpont pincéjében építik fel saját kis kultuszukat –, a kulisszák mögött kifejezetten támogató és tiszteletteljes légkör uralkodott. Shipp úgy emlékszik vissza a munkára, mint egy kreatív kihívásokkal teli, mégis inspiráló élményre, ahol minden színész felkészülten érkezett, és készen állt arra, hogy a többiekkel együtt emelje magasabb szintre a jeleneteket.
A színésznő elmondása szerint kifejezetten élvezte, hogy olyan karaktert játszhatott, aki teljesen eltér a saját személyiségétől. Visszaemlékezve a forgatásra – ahol együtt dolgozott Lili Reinhart, Lola Tung és Victoria Pedretti színésznőkkel – úgy fogalmazott, hogy már az első pillanatban érezte: egy rendkívül erős csapat része lett, ami arra ösztönözte, hogy még többet hozzon ki saját alakításából. Ez az egészséges versengés – amikor mindenki a másikat inspirálja arra, hogy mélyebbre ásson a karakterében – végül magában a filmben is érezhetővé válik.
Shipp karaktere, Fig a történetben az egyik eredeti tagja a bevásárlóközpont pincéjében működő „boszorkánykultusznak”, mégis gyakran kívülállónak tűnik a csoporton belül. Fig fekete, kissé gótikus stílusú, és sokkal tudatosabban látja a helyzet abszurditását, mint a többiek, akik inkább a saját illúzióikban élnek. Shipp finom, visszafogott játékával úgy formálja meg a karaktert, mint valakit, aki folyamatosan figyeli a környezetét és elemzi a helyzetet, mintha állandóan „mérné a szoba hőmérsékletét”.
Mégis, Fig végül ugyanúgy részt vesz a kultusz rituáléiban, a drámában és a káoszban, mint a többiek – részben egyszerűen azért, mert ott van. A színésznő szerint a karakter motivációját alaposan átbeszélte a rendezővel, Meredith Alloway-jal. Fig egy művelt, erős akaratú nő, ezért Shipp fontosnak tartotta, hogy a karakter ne pusztán azért maradjon a közösségben, mert kedvezményt kap a bevásárlóközpont boltjában.
A történet során Fig végül azért veszít türelmet, mert mindenkinek van egy határa. Shipp szerint a karakter eredetileg a közösség miatt csatlakozott a bolt csapatához – barátokat akart, és tartozni akart valahová. Ez az igény azonban sokszor olyan döntésekhez vezethet, amelyek később visszaütnek. Ahogy a színésznő fogalmazott: amikor valaki kétségbeesetten keresi a kapcsolódást másokhoz, néha egészen szélsőséges dolgokra is képes lehet azért, hogy végre részévé váljon egy közösségnek.
Alexandra Shipp szerint éppen ez az ellentmondás adja a Forbidden Fruits egyik legerősebb rétegét. Fig karaktere nem naiv – egyszerűen csak magányos. A film világában pedig a magány éppoly veszélyes lehet, mint a vak lojalitás. A színésznő tréfásan „trauma bondingnak” nevezte azt a kapcsolatot, amely a történet női karakterei között kialakul, és ezt saját fiatalkori tapasztalataival is párhuzamba állította, amikor még színészi karrierje előtt egy boltban dolgozott. Ahogy fogalmazott: az emberek a kiskereskedelemben sem választhatják meg, kikkel dolgoznak együtt, de könnyen összekovácsolhatja őket a közös elégedetlenség – például az, hogy ugyanazt a főnököt vagy a hosszú műszakokat utálják.
Ez a látszólag könnyed hasonlat valójában pontosan rávilágít a film egyik központi gondolatára. A közös frusztráció sokszor olyan érzést kelthet, mintha valódi közelséget teremtene két ember között. A közös ellenszenv könnyen összetéveszthető valódi összetartozással. Egy neonfényes bevásárlóközpont üzletében – vagy éppen egy titkos, félig kultuszszerű lánycsapat pincéjében – a szolidaritás gyakran egy közös ellenségből születik. Fig azonban idővel ráébred arra, hogy az, ha valaki az alapján kapcsolódik másokhoz, amit gyűlöl, nem ugyanaz, mint amikor valami közösen szeretett dolog építi össze a közösséget.
Shipp számára különösen fontos volt megmutatni Fig emberi oldalát: a karakter egyszerűen csak barátokra vágyik. A színésznő szerint van valami kifejezetten kedves és ártatlan abban, hogy Fig mindössze egy közösséget szeretne találni. Amikor a „gyümölcsök” – vagyis a csoport többi tagja – elfogadják őt, az rendkívül erős és mámorító érzés. Ugyanakkor a történet azt is megmutatja, hogy az elfogadás önmagában nem jelenti azt, hogy egy közösség egészséges vagy jó hatással van az emberre. Fig végül felismeri, hogy attól, hogy valahová tartozhat, még nem kell feltétlenül ott maradnia.
A film során bár mindegyik nő fokozatosan ráébred a baráti társaságuk mérgező természetére, Fig az első, aki teljesen elveszíti a türelmét. Ez tudatos dramaturgiai döntés: az ő kitörése indítja el azt a láncreakciót, amely végül szétszakítja a csoportot. Ebben az értelemben Fig talán a történet legrealistább karaktere. A konfliktus csúcspontja egy tornádóriadó alatti veszekedés, amely során a nők közötti kapcsolat végleg megreped, és mindenki a saját túléléséért kezd harcolni. A lánybarátság csillogó illúziója, amely addig menedékként szolgált számukra, végül teljesen összeomlik.
A film ezzel egy sokkal régebbi történeti mintát is megidéz. A bibliai Évától kezdve a társadalom gyakran hajlamos volt a nőket egymás ellen fordítani – nevezhetjük ezt féltékenységnek, hisztériának vagy bűnnek. A Forbidden Fruits azonban azt sugallja, hogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A film nem a női hatalom veszélyeiről szól, hanem arról, mi történik akkor, amikor ez a hatalom torzul: amikor a valahová tartozás üzletté válik, és amikor a testvériség inkább szereppé, mint valódi kapcsolattá alakul.
A történet egyik legérdekesebb vonása, hogy teljes szabadságot ad női karaktereinek: lehetnek zűrzavarosak, manipulatívak, hedonisták, szenvedélyesek vagy dühösek – és mindeközben mégis saját történetük irányítói maradnak. A film saját, különös „Édenkertjében” nincs szükség kígyóra vagy tiltott almára. Csak egy csapat nő van, akik – gyakran hibázva, néha romboló módon – próbálnak helyet találni maguknak egy olyan világban, amely még mindig hajlamos először definiálni őket, és csak utána meghallgatni.
Kétezer évvel azután, hogy a nőket a bűn eredetének nevezték, ez a vád még mindig kísért. A Forbidden Fruits azonban egy egészen más kérdést tesz fel: mi van akkor, ha a nők soha nem voltak a probléma forrásai – csak a legegyszerűbb bűnbakok?