Lili Reinhart túl van egy szívfájdalmon. És el akar mondani mindent. Egy heves év után Lili megtanul átúszni a fájdalmon.

,,Nem az az ember vagyok, aki 4 hónapja voltam.” – meséli Lili egy mostani videóhívásban. A 23 éves színésznő nemrégiben költözött be első saját otthonába Encino, CA-ban, ahol az elmúlt 5 hónapban töltötte minden idejét. Itt kötődött össze végérvényesen örökbefogadott kutyusával, Milo-val, kibővítette szociális csoportját (,,Nemrégiben összebarátkoztam egy pornósztárral!”), és 2 közelgő projektjét babusgatta, a ‘Swimming Lessons’-t, debütáló verseskötetét, ami szeptember 29-én jelenik meg és a ‘Chemical Hearts’-ot, egy tinédzserdráma filmet, ami augusztus 21-én jelenik meg az Amazon-on. (Már ez megtörtént – a szerk.)

Együtt a kettő, a ‘Swimming Lessons’ és a ‘Chemical Hearts’, ezekkel egy teljesen más oldalát mutatja meg a világnak. A legismertebb szerepe a CW-s Riverdale-beli Betty Cooper, ám volt 2 emlékezetes fordulatai is, 2016-ban a Miss Stevens-ben és a 2019-es népszerű ‘Hustlers’-ben. Noha a legutóbbi munkáját a valaha legszemélyesebbnek tekinti, ám ez szerves evolúciónak számít, nem csak korábbi szerepeitől, de a mostanában átélt tapasztalataitól is. És ahhoz, hogy megismerjétek az új Lili-t, meg kell ismerni a régit is.

Cleveland, Ohio-ban született 1996-ban. Már kiskorától kezdve visszaigazolást kapott a családjától és a barátaitól, hogy folytassa színészi karrieri babérjait. Meghallgatásokra járt Cincinatti-ben és Pittsburgh-ben még tinédzserkora előtt, ami egy 2010-es new yorki rövidfilm szerepet eredményezett. Lili színészet iránti szenvedélyét úgy érzi, ez vele együtt született meg, így nem emlékszik, hogy kérte volna bárkitől, hogy hadd felvételizzen bárhova is, vagy az édesanyjának könyörögjön, hogy vigye el egy 8 órás útra Cleveland-ből New York-ba egy meghallgatásra – ez olyasmi volt, ami természetesnek számított.

,,Anya valamiért hitt bennem. Azt hiszem ezt meg kell tőle kérdeznem, hogy mégis hogy volt bennem ennyi hite, hogy 8 órát vezetett egy kék minibuszt és hogy elviselte, hogy egésznap Glee dalokat énekeltem, ami biztosan iszonyú szörnyű lehetett?!”

16 évesen költözött Los Angelesbe és egy házban élt más fiatal, feltörekvő színészekkel, ahol kapott néhány indie-film szerepet (Not Waving But Drowning, Kings of Summer) és egy ismétlődő szerepet egy TV műsorban, a ‘Surviving Jack’-ben (Túlélni Jacket).

,,Nyomasztó volt (meséli tapasztalatait, hogy milyen volt LA-ben lenn tinédzserként).  Amikor először költöztem Los Angelesbe olyan erős szorongásom volt, hogy minden este hánytam.”

A szorongás, depresszió és a sok visszautasítás után azon gondolkozott, hogy feladja a színészetet. Ám kitartása megtérült, 19 évesen kapta meg a Riverdale-ben a szerepet és egyik napról a másikra üdvözölt sztár lett. Akkora már a fél életét színészkedéssel töltötte.

,,Látsz valakit, aki sikeres és úgy vagy vele, hogy ó a francba, milyen könnyen jött nekik. De nem, ez nem így van. 12 és 19 éves korom között szenvedtem emiatt. Összetörtem, mentálisan nem voltam jól.”

És habár miután megkapta Betty Cooper szerepét, az egyik gondot megoldotta, a mentális problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Sok időbe és energiába telik. És mivel a Riverdale teljesen kitöltötte az utóbbi 4 évét, csupán most, a világjárvány idején volt ideje leülni és átértékelni mindent.

,,Ez az első pillanat 4 év óta, hogy kicsit megálltam és fel tudtam dolgozni a változásokat, amiket átéltem.”

Lili egy túlméretezett kanapén ülve beszél, ez egyike azon kevés bútornak, ami díszíti új otthonát, ami tökéletes helyszín a továbblépéshez. Úgy érezte, sosem tud kijönni a fekete alagútból, amiben volt.

,,Nem láttam a fényt az alagút végén. Úgy éreztem, hogy haldoklom. K-rvára nehéz volt, nincs más módja a túllépésre, minthogy túl kell valahogy lenni rajta. Láttam már embereket szakítás, szívfájdalom, gyász után és próbálták azt az űrt betölteni szexszel, kólával, kajával, piával, de attól még az az űr ott marad. Kirándulgattam, foglalkoztam a saját dolgaimmal. Szembe kellett néznem a fájdalmammal.”

A fájdalom -ami származhat szívfájdalomból, veszteségből, traumából – ezek olyasmik, amikkel Lili fél szembesülni a munkája során. Mind a Riverdale-ben, mind a Hustlers-ben mélységet hozott egy szomorú szomszédlány-karakterhez, feltárva ezzel egy tinédzserlány különböző aspektusait. A ‘Chemical Hearts’ ugyanakkor másfajta betekintést ad a fájdalomba, hogy egy fájdalom, hogyan tükröződhet egy személyen és pontosan ez az, amit nagyon szeretett benne, nem egy tipikus 16 éveseknek való dráma.

,,Ha én készítek egy középiskolai filmet, akkor az nyers és érzelmes lesz. A Riverdale-ben minden ütemre megy. Mindig mindent beletolnak az emberek arcába. Ez a film nem ilyen. Nagyon visszafogott – földhözragadtabb, nyugodtabb és csöndesebb.”

Egy fiatal felnőtt fikció könyv alapján készült, amit az ausztrál író, Krystal Sutherland írt, a film az első szerelemről szól. Illetve egy elképesztően fájdalmas szakításról is szól, ami azt válthatja ki az emberekből, hogy megvédjék magukat. De nem Reinhart – pontosan ez vezérelte őt ehhez.

A ‘Chemical Hearts’ c. filmben Henry Page egy végtelenül kedves srác, -akit az ‘Euphoria’ sorozatból ismert Austin Abrams játssza- meséli el a tragikus szerelmi történetét az új tanulónak, Grace Town-nak, akit Lili játszott. Henry nem igazán élte bele magát abba, hogy valaha szerelmes lesz, ameddig meg nem érkezik Grace a középiskolába és beszervezik, hogy csatlakozzon az iskolai újsághoz, mint főszerkesztő. Henry teljesen belezúg ebbe a titokzatos személyiségébe és a ‘100 Love Sonnets’ kopott példánya miatt. Henry olyan srácnak tűnik, aki a saját képzelt lányba belezúg, ám mégis olyan helyzetbe kerül, hogy a lány környezetében találja magát.

A film írója és rendezője, Richard Tanne, úgy nyilatkozott, hogy Lili tökéletes volt a szerepre, de elmeséli nekem a telefonban, hogy valami mást is belevitt a színészi tehetségén kívül. Amikor találkozott vele Vancouver-ben, ,,nagyon visszafogott volt, de nagyon eltökélt volt, hogy egy jelentőségteljes művet hozzon létre. Emlékszem, bátorítottam, hogy mindketten szeretnénk a sötétséget is kiemelni és a könyvben levő áttörő tragédiát.” Mindketten egyetértettek abban, hogy sötétséget akartak belevinni egy romantikus filmbe, mint például az Adéle életében vagy Alfred Hitchock – Szédülés c. filmjében. Ilyesfajta filmet akartak létrehozni.

Az eredmény egy mély, melankólikus szerelmi történet, ami inkább hasonlít az ‘Öngyilkos szűzek’ c. filmhez, mint a Csókfülkéhez, amely éppen annyira kommunikál a kellemetlen csendben és pontosan beállított jelenetekből, mint párbeszédből. Grace karaktereként kíméletlenül kommunikált és mélyen, finoman, de erőteljesen gyászol. Annak érdekében, hogy egy összetört szívű, elzárkózott lánnyá váljon, Lili egy módszert alkalmazott és teljes mértékben magáévá tette az őt ért veszteségét – egy fájdalmas szakítást, egy barátság végét – hogy teljesen Grace-szé tudjon válni.

,,Ez a finom egyensúly, hogy megmutassa ennek a lánynak a látható gyászolását, de nem akartuk p-csaként beállítani. Ez a lány nem mosolyog, és az emberek mondják, hogy mosolyogj, de ő úgy van vele, hogy b-sszátok meg.”

Lili valószínűleg szívesen mondaná egy pár embernek azt, hogy b-szd meg – vagy inkább több ezernek. Bármennyire is próbálta a privát életként privátnak is megtartani a se veled se nélküled kapcsolatát Cole Sprouse-szal, aki kollegája és barátja is, ez a románc egy intenzív nyilvánossághoz vezetett, számtalan idegen szólt bele az intim dolgaikba. És hogy őszinte legyek… a ‘b-szd meg’ még egy kedves válasz lenne néhány durva kommentre, amit kap az Instagram oldalán. Mindennek tetejében foglalkoznia kell azokkal a gondokkal, amik egy kapcsolat után vártak rá.

,,Az utóbbi pár hónap valószínűleg eddigi életem legérzelemmelteli hónapjai voltak, és a terapeutám azt mondta, hogy ezt a szerelmet a testem is megsínylette. Hozzászokott a testem a boldog hormonokhoz, köztem és aközött a személy között, akivel együtt voltam. Voltak pillanatok az életemben, amikor félredobtam büszkeségemet és úgy voltam vele, hogy kérlek, csak szeress. Kérlek, vedd el a fájdalmamat akár csak egy napra is, egy másodpercre, órára, hogy újra érezzem, hogy minden rendben van.”

Miközben ezt kimondja, hátradől a kanapéján. Minél sebezhetőbb lesz, annál jobban érzi magát kényelemben. Smink nélkül, fehér pólóban, nedves, természetes göndör hajjal van, ami kicsit belelóg az arcába. Innen nem tűnik egy média által kiképzett színésznőnek, szabadnak és nyitottnak tűnik, mint egy igazi művész.

Lili sok verset írt a ‘Chemical Hearts’ forgatásán, kihasználva az időt, hogy kifejezze saját magát más, ám kreatív módon. Annak ellenére, hogy évek óta a művészet világában él – ,,Amikor 18 éves voltam, tényleg elgondolkoztam azon, egy ponton, hogy sztriptíztáncos leszek.” – meséli, utalva a Hustlers-re is, úgy érzi, a sors különös fintora, hogy debütáló verseskötete akkor jelenik meg, amikortájt megkapta főszerepét.

Ez az élet másolása vagy csak az élet?! Bármi is, lenyűgöző.

,,A legsebezhetőbb dolog, amit valaha tettem, az az, hogy kiadom verseimet, ami lényegében a legbensőbb gondolataim, érzéseim papírra vetve egy gyönyörű formában.” – majd nevetni kezd azon, hogy valószínűleg a jövőben a trollok ezen jót fognak majd nevetni és kifigurázni őt érte.

Lili azon képessége, hogy már képes nevetni az internetes trollokon az mind évek tapasztalata.

Nemrégiben teljes méltósággal kezelte az Instagram kommentelőket, akik a külsejét kritizálták, kérdezték, hogy terhes-e egy akkor feltöltött bikinis fotó alatt – Lili nem terhes, csak nem hagyja, hogy a súlya diktálja az életét. Már hozzászokott a negatív figyelemhez is, az, hogy megtanulta ezt kezelni, erősebbé tette. És ez azt jelenti, hogy az sem érdekli, amikor mások kinevetik, hogy ő költő, ,,Nem is hívom magam költőnek”, inkább írónak vallja magát.

Bárminek is hívja magát, Lili költészetbe való belépése az írógép-költészetből ered – gondolkodj a rokonszenves és idézhető műveken, amelyet a hírcsatornádon látsz olyan íróktól, mint Tyler Knott Gregson, Michael Faudet, és Lang Leav, akik ötvözik a kézműves jegyzetet dalszövegi tulajdonságokkal, amik a kedvenc dalaid a szívfájdalomról. Lili és Reav, a kambodzsai-ausztrál regényíró és költő, aki a Tumblr-ön és Instagram-on tett szert hírnévre, virtuális barátságot alakítottak ki. Leav nemrégiben felkérte Lili-t, hogy írja meg a szeptemberben megjelenő könyvének, a ‘September Love’ előszavát, ami kapcsolatokról, szívfájdalomról és titkos vágyról szól többek között. ,,Az előszó amit írt, fájdalmasan szívhezszóló és személyes volt.” – mesélte Lauv e-mailen keresztül. ,,Az írói hangja olyan volt, mintha mindig is a könyvhöz tartozott volna.”

Leav emellett istenítette Lili hamarosan megjelenő könyvét, a ‘Swimming Lessons’-t, illetve azt is, hogy kreatívan így tud létezni a nyilvánosság ítélőképessége ellenére.

,,A költészete olyan nyers, őszinte. Olyan éteri minőséggel rendelkezik, ami ritka és csodálatos. Kicsit át is tudom érezni néhány tapasztalatát, amik engem is értek az utóbbi években, nőnek és a nyilvánosság előtt lenni. A közösségi média néha gonosz és kegyetlen tud lenni. Egy hiper-morális és mélyen képmutató kultúra. Teljesen le vagyok nyűgözve, hogy Lili milyen méltósággal és érettséggel kezeli.” – mesélte Leav

A ‘Swimming Lessons’ bemutatkozása is egy példája annak, hogy átveszi a hatalmat a narratívája felett, még azelőtt, hogy egy nemkívánatos személy pálcát törne felette. A könyvben világossá teszi, hogy az írás nem csak egy vallomás. Betty Cooper nem valóságos és az a Lili Reinhart sem, aki a költészetében létezik – csakis az érzelmek azok, amik számítanak. És bár Lili ír a megtört szív fájdalmáról, figyelmeztet, hogy nem szabad úgy értelmeznünk, hogy kifejezetten egy kapcsolatra ráhúzható legyen, bár tudja, ettől nem gátolhat meg senkit ebben, hogy így tegyen.

,,A szükségességét éreztem annak, hogy leírjam, mert annyira féltem  -és még mindig félek- hogy az emberek próbálják kitalálni, hogy milyen is volt, vagy milyen is az én szerelmi életem. Nem mondom, hogy a barátom megd-gott egy másik nőt, hanem azt mondom, hogy elárulva éreztem magamat.”

De a ‘Swimming Lessons’ nem csupán kísérteties bepillantást nyújt Lili szerelmi életébe – legyen az valós, vagy képzelt, mélyebb ,érzelmi gyökere van, amit már leírt a könyv ismertetőjében is. Lili bevallja, a nagymamájának írta.

,,2 évvel ezelőtt hunyt el. Imádta volna! Szerette hallgatni ahogyan énekeltem még gyerekkoromban. Ez a könyv is olyan, mintha énekelnék. Ez az én hangom, ahogyan átjön leírt szavakon keresztül.”

Az, hogy a hangját kreatívan is hallatja, ez az a képesség, amit a jövőbeni film és sorozatprojektekben is szeretne folytatni. Könnyebb lenne, ha csak egyszerűen szerepelne a neve a filmen és csak végrehajtaná a nehéz beszélgetéseket, de ehelyett, ő mindenét beleadja. Lili elkotyogott egy közelgő projektjét a Netflix-szel karöltve, ahol producerként lett szerződtetve egy fekete nő rendező mellé. Olyan projekten dolgozni, ahol erős nők is részesei nem újdonság neki – dolgozott már együtt 4 női rendezővel is és csak nőkből álló csapat volt. De most már tudatosabban gondoskodik arról, hogy a jövőbeli projektjeinél a nemek közötti integráción túlmutasson.

,,Asha (Bromfield, aki a Riverdale-ben Melody-t alakítja) mondott egy nagy igazságot, miszerint ha van egy fekete személy a filmedben, akkor te már jó vagy, védve vagy. Mintha egyetlen fekete ember helyettesíthetne egy egész rasszt. Ez meglepő volt számomra, mert addig nem tekintettem erre így, mert én egy k-rva fehér ember vagyok, és sosem kértek arra, hogy így is szemléljem a helyzetet.”

De most rá van kényszerülve arra, hogy így is nézze a dolgokat és a hatalmát felhasználva emel fel másokat.

,,Fehér nő vagyok és szeretném, ha a filmjeim változatosabbak lennének. Kifejezetten gondoskodom arról, hogyha van egy karakter, ami nem fehér, akkor nem skatulyázom be egyetlen sztereotípiába sem. Azt hiszem ez az, amit megtehetek a pozíciómból adódva.” – teszi hozzá Lili, aki júniusban vallotta be, hogy biszexuális, és hozzáteszi, hogy ez vonatkozik az LGBTQ+ szerepekre és színészekre is.

,,Ebben a világjárványban és a karantén idején próbáltam segítőkész lenni valamilyen formában. Magamba néztem és tényleg elkezdtem magamon dolgozni és érzem, hogy sokat fejlődtem. Másképpen gondolkozom, kevésbé vagyok ítélkező és nyitottabb vagyok abban, hogy új emberekkel ismerkedjek. Próbáltam jobb ember lenni.”

A Riverdale 5. évadának forgatása hamarosan megkezdődik, ám a tervezése túlmutat a sorozaton, hiszen szeretne a színészetben fejlődni és szeretne többet producerkedni is. De ez nem azt jelenti, hogy befejezte az írást: máris befejezte a második verseskötetét. És készen áll arra, hogy még többet megosszon az életéből.