Egy nem is olyan régi szóló utazáson a kaliforniai Shasta-hegyen, Lili felfedezte, hogy lehetséges, hogy empatikus. Ott találkozott egy gyógyítóval, aki elárulta neki, hogy elég árulkodó jelek mutatkoznak: képes érezni más személy érzelmi és mentális állapotát, mielőtt még bármit is mondana magáról.

,,Mindig is tudtam, hogy intuitív vagyok. Elmondta nekem a gyógyító azt is, hogy látó és telepatikus is lehetek, ha elkezdek dolgozni a képességeimen. Ekkor jöttem rá, hogy basszus, képes vagyok összekapcsolódni más emberek energiáival!”

Ez az utazás volt Lili első önálló utazása,  ami egy felüdítő kikapcsolódás volt a 4 hónapos karantén után, amit Los Angelesben töltött, az örökbefogadott otthonában.

,,Szó szerint rákerestem a Google-n, hogy ,, a mentális egészségügyi visszavonulás”  – karrierje eddigi leghosszabb szünetén van túl, amióta megkapta Betty Cooper szerepét a Riverdale-ben. ,,Amikor minden teljesen elszabadul, nem vagy ura a dolgoknak, akkor úgy érzed, hogy már nincs is más kiút. De úgy kell rá tekinteni, hogy itt az ideje, hogy újra átvegyük a hatalmat afölött, ami zajlik. Hálás vagyok, hiszen enélkül az idő nélkül még mindig azon a vágányon lennék. Ez időt adott arra, 4 év óta először, hogy kicsit hátralépjek és feldolgozzam azt, ami történt velem az utóbbi években, feldolgozzam az érzéseimet és feldolgozzam a sok sz-rt.”

A Shasta-hegyen 3 napig a Best Western-en tartózkodott és egy gyógyító/látóval dolgozott a sok sz-rságán.

,,Őt másnéven frekvenciagyógyásznak hívják. Megtanított helyesen meditálni, hogyan kapcsolódjak össze igazán a testemmel és a körülöttem levő világgal és a természettel. Nagyon spirituális volt számomra, összekapcsolódtam a keresztény gyökereimmel és magammal. Jó módja volt feldolgozni az utóbbi pár hónapot.”

Lili-nek 2020 tavasza többek között elszigetelést és egy traumatikus élményt jelentett, amikor örökbefogadott kutyusát megtámadta egy másik kutya, majd egy csendes, később nagyon is nyilvános szakítás következett.

,,Sok sz-rságon mentem keresztül tavaly, sok veszteséggel. Meg kellett szeretnem önmagamat lényegében. Ez egy nagyon nehéz dolog, hogy a p-csába szereted önmagadat?”

Lili feltörekvő színésznőként a családjával Ohio-ból Észak-Karolinába költöztek, amikor 16 éves volt, kicsit hasonlít egy tipikus hollywoodi sztorihoz. Kiskorától kezdve tudta, hogy színészkedéssel akar foglalkozni, 14 évesen már kisebb szerepeket kapott, például olyan sorozatban, mint az ‘Esküdt ellenségek’ vagy indie filmekben. 18 évesen Los Angelesbe költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen, de a sok elutasítás kihatott a mentális egészségére is, így később visszaköltözött Észak-Karolinába. Mielőtt végleg feladta volna, visszaköltözött Los Angelesbe, hogy egy utolsó próbát tegyen. Egy hónappal később kapta meg Betty Cooper szerepét.

4 évad és 24 millió Instagram követő után végre megvehette első, saját házát idén nyáron.

,,Mi négyen megvettük magunknak saját otthonunkat. Camila Silver Lake-ben vett otthont. Cole a Hills-en, KJ pedig a Hills-en még az év elején. Megcsináltuk! Köszönjük, Riverdale!”

A 4. évad közepén voltak, Vancouverben, amikor a vírus miatt leálltak a munkálatok. A legtöbb idejét karanténban töltötte otthonában, de fontos volt, hogy önmagára is elég időt szakítson. A gyógyító beszámolója alapján, Lili egy újgenerációs fiatal sztárok csoportjához tartozik, akik nyíltan beszélnek a mentális egészségükről.

,,A járvány kezdetén eléggé elveszett voltam.” – Lili már 12 éves kora óta depresszióval küzd.

,,Elég szomorú és reményvesztett voltam, amiatt a személyes dolgok miatt, amik történtek az életemben. Ahelyett, hogy eltereltem volna a gondolataimat k-rvára random emberekkel, vagy drogoztam volna, esetleg ittam volna… a nehezebb utat választottam és az az volt, hogy ne tereljem el a gondolataimat. Úgy voltam vele, hogy nem, ezt nem fogom tenni. Inkább túl esek ki tudja mennyi időnyi síráson, szarságon, mindennap, de ez a szükséges.”

Lili virtuálisan, a Whatsappon végzi a terápiáját, ami segített neki abban, hogy átvizsgálja azokat a dolgokat, amelyeket előtte csak halogatott.

,,Ha úgy gondolsz az agyadra, mintha egy padlás lenne, van egy sarok, ahol van egy doboz. Ami poros. Régóta nem mentél már fel oda. A doboz kicsit rejtélyessé válik. Nem vagy benne biztos, hogy mi található benne. Így, amikor kinyitod, valami olyan sz-rságot engedsz ki, amit lehet nem is akarsz látni vagy szembesülni vele. De végül, a sarok, ami előtte sötét és rejtélyes volt, tiszta lesz.”

Nem könnyű, de Lili  szemtanúja volt egy alternatívának.

,,Túl sok embert láttam már, főleg Hollywoodban, akik az önpusztítást választják. Megértem, mert senki sem akarja érezni a fájdalmat. Senki sem akarja érezni a gyászt, a szívfájdalmat, a szomorúságot. Akarok gyászolni… vagy inkább feküdjek le mással? Így máris tisztábban látható, hogy az emberek miért választják a pusztítást. De végezetül a te sz-rságod még mindig ott marad.”

A cselekvés segít. Amikor nyáron az emberek kiözömlöttek az utcára és megkezdődött a ‘Black Lives Matters’ mozgalom, Lili tudta, hogy annál többet kell tennie, minthogy kitesz egy fekete képet vagy egy tiltakozó táblát Instagramra. Ehelyett meghívott fekete aktivistákat, írókat, mint például Kimberly Drew-t vagy Sylvester McNutt III-t, Thandiwe Abdullah-t, a 16 éves társalapítót a ‘Black Lives Matter Youth Vanguard’-nak és Riverdale-beli kollegáját, Asha Bromfield-et, hogy a rasszokról beszélgessenek Instagram Live-ban.

,,Tényleg tanulni akartam. Fehér nőként fogalmam sem volt a rasszizmusról. Nem tudtam milyen az, amikor valakit rassz alapján ítélnek meg. Nem tudom milyen, hogy féltem az életemet, amikor csak egy rendőr mellett elhaladok. A rasszizmus olyan, amit az emberek a méhükben éreznek. Ez olyan, amit sosem tapasztaltam.”

A beszélgetések általában 20-60 percig tartottak, és olyan témákat öleltek fel, mint a fekete képviseletről Hollywoodban vagy akár a rasszizmus hazugságával a nem BIPOC-emberekkel szemben. Néha, amikor próbált jobb ember lenni, akkor is előfordult, hogy Lili hibát követett el.  Júniusban posztolt egy félmeztelen fotót a következő felirattal: ,,Most, hogy a melleim elvonták a figyelmedet, Breonna Taylor gyilkosait még mindig nem tartóztatták le. Igazságot követelek!”. A kommentelők ezt úgy vették, hogy viccet csinál az esetből. A munkája része az, hogy rájöjjön és tanuljon a saját hibáiból.

,,Hibát követtem el a leírásommal. Nem volt sosem a szándékomban, hogy bárkit is megsértsek ezzel, és bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam.” – írta ezt Twitteren.

,,Igenis fogalmaztam párszor rosszul az Instagram Live-ban. Eszembe jutott, hogy ó, a francba, ezt nem így használjuk. Vagy hogy ez nem olyan, amit bárki is mondana. Elég makacs személyiség vagyok. Néha nehezemre esett bocsánatot kérni, nagyon nehezemre. Néha még most is, de most már igenis felelősséget tudok vállalni a sz-rságaimét. Ha valamit rosszul mondok, nem félek bocsánatot kérni.”

Az aktivistákból és a nyitott beszélgetésekből inspirálódva, júniusban csendben, ám bevallotta, hogy biszexuális. Egy közelgő LGBTQ+Black Lives Matter mozgalom előtt posztolt egy fotót a következő leírással: ,,Igaz, még sosem vallottam be ezt nyilvánosan, de egy büszke, biszexuális nő vagyok. És csatlakozom ehhez a tüntetéshez. Gyertek ti is!”

Természetesen a bulvárlapokban inkább a mondat első felével foglalkoztak. Még mindig nehezen hiszi el, hogy ilyen nagy felfordulást okozott a kijelentésével.

,,Emlékszem, ötödikbe jártam még és a buszomra vártam. Furcsán és élénken emlékszem erre, hogy ott álltam egyedül és azt kérdezgettem magamtól, hogy én a lányokat szeretem? Nem tudom honnan vagy miért jött. Emlékszem láttam egy cikket, azt hiszem a Cosmoban, ami azt kérdezte ,,Ezzel a nővel akarsz lenni, akit éppen nézel, vagy ő akarsz lenni?” Úgy voltam vele, hogy szívesen lennék a helyében, mert egy szexi, elképesztő nő, de ugyanakkor vele is lennék.”

Sosem mutatta ki szexualitását. Csak valahogy mindig benne volt.

,,Sosem randiztam lányokkal…egészen mostanáig. 18 éves korom óta szívesen lennék lánnyal. Az életemnek ezt a részét sosem szándékosan rejtegettem. A barátaim és a családom tudta. A kollegáim is tudták. Nem akartam előhozakodni ezzel és beszélni róla, mert úgy érzem, a biszexualitás valamiféle trend lett, de az LGBTQ közösséget már tinikorom óta támogatom. De most úgy voltam vele, hogy a p-csába, már itt az ideje. Ez nem olyasmi, amit szégyellek. Úgy voltam vele, hogy hé, te, ott fogok lenni ezen a tüntetésen az LGBTQ közösségért, gyere el te is.”

Amikor augusztus elején beszélünk, Lili éppen akkor vette észre, hogy visszahívták, hogy leforgassák a Riverdale maradék 4 epizódot a 4. évadhoz.

,,Éppen a szalagavatós jelenet közepén álltunk le, így bele kell fogynom abba a ruhába. 5 hónappal később már mindannyian barnábbak vagyunk, talán egy kicsit meg is híztunk. Én biztosan.”

Majd utána egyből állnak neki az 5. évadnak, ami egy 7 éves időugrással indul. Így tehát amint visszatér Vancouverbe, 2 hetes karantén vár rá, majd nem mehet haza, egészen karácsonyig. Érthető módon kicsit kétes érzésekkel indul vissza.

,,Őszintén úgy hiszem, hogy olyan, mintha börtönbe mennék, nem hagyhatom el Kanadát. Ettől nem érzem magam túl jól. Nem mehetsz haza Hálaadásra, nem látogathatod meg a családodat. Nem látogathat meg senki, hacsak be nem vállalják a 2 hét karantént. Elég elb-szottnak érzem.”

Nincs szünet, vagyis azt jelenti, hogy nem kezdhet bele új projektbe a szünetig, ami egy újabb frusztrációt eredményez nála.

,,Szerencsés vagyok, mert úgy állhatok hozzá, hogy de én nem állhatok meg, én nem állhatok le.”

Ám szerencsére van 2 személyes projekt, amire még fókuszálhat: egy film, a ‘Chemical Hearts’ és az első verseskötete, a ‘Swimming Lessons’, ami szeptember 29-én jelenik meg.

A ‘Chemical Hearts’ c. film egy YA könyv alapján készült. Grace karakterét játssza, egy rejtélyes tinédzserét, aki egy szerette elvesztésével próbál megbírkózni.

,,Lili olyasvalaki, aki teljesen át tudja magát adni a fájdalomnak és sötétségnek, ugyanúgy, ahogy a felettébb örömnek is.” – mondja a film rendezője, Richard Tanne a Nylon-nak.

,,Természetesen szembesül a fájdalmával és mások fájdalmával, aztán erről beszél is. Ennek ismerete bátorrá teszi őt Grace megelevenítésében. Őt eljátsszva elég erősen kellett kordában tartania az érzéseit.”

A film emellett az első film lett, amiben Lili kreatív producere is lehetett.

,,Minden percét élveztem annak, hogy kreatív producer lehettem. Furcsa módon életem egyik legszebb időszakát éltem meg a forgatás alatt, mert annyira boldog és elememben voltam, teljesen szenvedélyemmé vált és mindenemet bele fektettem.”

A ‘Swimming Lessons’ pedig Lili másik oldalát mutatja meg. Egy lelkes újságírót, aki az elmúlt 5 évben írt verseit állítja össze könyv formájában.

,,Úgy tűnik, itt a mi telünk, így megpróbálok hóangyalt csinálni a cigarettafüstödből. ” – írja egyik versében.

,,Olyan, mintha egy új rekeszt fedeztem volna fel magamban, teli szobával, amit megtölthetek, és ezt könnyedén teszem, veled.” – írja egy másikban.

,,Még mindig nem tartom magam költőnek. Tényleg nem. Az emberek biztosan ezt is fogják nekem írni Twitteren. Nem is igazából tekintem őket versnek, inkább úgy, hogy hé, itt vannak a cuki gondolataim, itt vannak a gondolataim egy gyönyörű formában. Fennköltös, vágyakozó és romantikus módon írok, mert elég romantikus típus vagyok.”

A könyv egy szokásos bevezetővel kezdődik. ,,Ez a könyv egy fikció.” Két harcias impulzusra utal: ez egy művészi vágy, hogy megossza érzelmi életének körvonalait és egy fiatal sztárét, aki szeretné privátként kezelni az életét.

Múlt hónapban kommentelt Twitteren egy nemrégi Refinery29 interjúja alá.

,,Idézetek lettek kiszedve egy mostani interjúmból, ami nem a szakításról szól. A depresszióról volt szó, amit az utóbbi hónapokban éreztem. Belefáradtam abba, hogy az emberek kiemelnek pár szót egy egy kontextusból és összeraknak egy saját sztorit, ami hatásvadász lesz. Soha nem beszélnék ennyire nyíltan szakításról, mert ez nagyon személyes dolog. A depressziómról beszéltem.”

Pár hete arról beszélt, hogy fél, a verseit önéletrajzként fogják tekinteni.

,,Próbálok érzéseket kiváltani. Azt szeretném, ha az olvasó saját magát látná benne. Vannak dolgok, amik csak úgy az eszembe jutottak és úgy gondoltam jó módszer arra, hogy előidézzek valami érzelmet. Csak az agyam akart elmesélni egy történetet. Nem mondok senkiről semmi rosszat. A saját tapasztalataimat fejezem ki.”

Aminek ez a lényege. A könyven dolgozni egyfajta önigazolás volt. Májusban, egyedül volt egy kis stúdióban, hogy felvegye a hangoskönyvet.

,,Könnyes szemekkel kezdtem felolvasni a verseimet, olvastam bizonyos emberekről, vagy bizonyos tapasztalatokról, amik mélyen érintettek. Nehéz volt, de ez a szépsége. Ezért is írtam le mindent. Emlékezni akartam mindarra, amit érzek, és a nap végén tudom, hogy amit éreztem, az mind emberi.”