| Lili Reinhart legújabb szereplése a Podcrushed podcastben újabb izgalmas és őszinte fejezetet nyitott a karrieréről szóló beszélgetések sorában. A műsorban – amelyet bensőséges hangulatú, személyes hangvételű interjúiról ismer a közönség – Lili nyíltan mesélt arról, hogyan jutott el a tizenkét éves, álmokat kergető művészpalántából a ma már elismert, folyamatosan dolgozó színésznővé. Az epizód nemcsak szakmai pályaívet mutat be, hanem azt az érzelmi és lelki utat is, amelyet a színésznő bejárt az elmúlt években. Az interjú elején Lili visszatekintett korai próbálkozásaira, azokra az időkre, amikor rengeteg meghallgatásról távozott kudarcélménnyel, mégis kitartott a céljai mellett. Kiemelte, milyen fontos volt számára, hogy már fiatalon erős belső motiváció vezette, és hogy újra és újra képes legyen felállni az elutasítások után. A beszélgetés egyik legmeghittebb pillanata volt, amikor arról mesélt, hogyan tanulta meg kezelni a bizonytalanságot és hogyan erősítette meg a saját hangját az évek során. Kiemelt témaként merült fel a Riverdale is, amely Lili számára gyökeresen megváltoztatta az életet. Elmondta, milyen óriási hatással volt rá, hogy egy ekkora sikerű és kulturálisan meghatározó sorozat része lehetett – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A szereplőtársakkal való kapcsolat, a hirtelen jött ismertség és a több évnyi folyamatos munkatempó mind formálták őt, és hatással voltak arra, hogyan látja ma Hollywood világát. Az interjú egyik legaktuálisabb pontja a Hal & Harper című független projekt volt, amelyről korábban a SAG-AFTRA Foundation panelen is hosszabban beszélt. Lili most azt is elmondta, milyen nehéz egy olyan indie produkciót életre hívni, amelyben nagy a kreatív ambíció, de korlátozottak az erőforrások. Mégis, számára ezek a projektek jelentik az igazi művészi energiát: olyan alkotói szabadságot adnak, amely ritkán adatik meg a nagystúdiós munkák során. A beszélgetés végén szó esett Lili legújabb vállalásairól is, különösen azokról a feladatokról, amelyek adaptációs nyomást helyeznek rá – amikor népszerű, rajongók által szeretett alapművekből kell hiteles, modern történetet formálnia. Őszintén beszélt arról, milyen terhet jelent ez, és miként próbálja megőrizni a mentális egészségét egy olyan iparágban, ahol a teljesítménykényszer és a nyilvánosság állandó jelenléte komoly megpróbáltatás. A másik ‘interjú’, ami inkább egy vicces beszélgetés, de nagyon érdekes: Lili Reinhart ezúttal egészen más oldaláról mutatkozott be a Recess Therapy legújabb epizódjában, ahol gyerekekkel beszélgetett olyan mindennapi, mégis mély témákról, mint a felnövés, a család és az a nagy rejtély, hogy vajon bárki szeret-e e-maileket írni. A könnyed hangulatú, humoros, mégis szívet melengető műsor tökéletes terepet adott ahhoz, hogy Lili megmutassa természetes, közvetlen és játékos énjét — azt az oldalát, amelyért a rajongók különösen nagy szeretettel fordulnak felé. Az epizód már az első percekben mosolyt csalt a nézők arcára: a gyerekek őszinte és néha teljesen váratlan válaszaihoz Lili könnyed humorral és gyengéd kíváncsisággal kapcsolódott. A felnövés témájánál arról mesélt, milyen érzés volt számára megismerni a saját útját, hogyan tanulta meg elfogadni a változásokat, és hogy mennyire fontos, hogy az ember megőrizze önmagát akkor is, amikor az élet egyszerre gyors és kiszámíthatatlan. A gyerekek reakciói hol meghökkentek, hol kacagtatóak voltak — Lili pedig végig türelemmel, szeretettel és valódi érdeklődéssel fordult feléjük. A családról szóló beszélgetés még intimebbé tette az epizódot. Lili megosztott néhány könnyed, személyes gondolatot arról, mit jelent számára a családi támogatás és hogyan támaszkodott erre élete különböző szakaszaiban. A gyerekek pedig saját, sokszor meglepően bölcs meglátásaikkal válaszoltak, ami több megható pillanathoz is vezetett. Az egyik legviccesebb rész kétségtelenül az volt, amikor a műsorvezető és a gyerekek azt próbálták kideríteni, vajon ki szeret e-maileket küldeni. A kérdésből rögtön élénk, kacagásokkal teli párbeszéd lett, amelyben Lili is bevallotta, mennyire abszurdnak tűnik néha a felnőttek világa a folyamatos üzenetekkel és adminisztrációval — a gyerekek pedig teljesen egyetértettek vele. |

































